Shinobi-Shinigami

Sose adjuk fel, nemde?:)

Halibel és Kensei negyedik randija

Halibel és Kensei épp a város egyik kedves utcájában sétáltak, a nagy melegre való tekintettel pedig fagyit ettek. Egy kis mozi mellett mentek el, ahol egy nagy plakáton a legújabb filmet hirdették. Párunk-nagy filmrajongó lévén-szinte azonnal a mozipénztárnál kötött ki, lelkesen olvasgatva a film történetét és a róla szóló kritikákat. Mivel jónak ígérkezett, eldöntötték, beülnek rá.

Másfél óra szakadatlan nevetés és egy nagy adag pop-corn elfogyasztása után jókedvűen folytatták útjukat.
-Na és most mit csinálunk?-kérdezte Kensei.
-Mit szolnál egy sétához a parkban? Tegnap láttam egy cseresznyefát, ami még nem virágzott el teljesen, ha szerencsénk van, még láthatunk pár kóbor szirmot leesni-válaszolt Halibel.
-Na akkor nyomás a park, mert ilyen tempóban soha nem érünk oda.
Még sötétedés előtt sikeresen elértek a parkhoz, aminek egyik eldugott sarkában ott volt a még ilyen későn is virágzó cseresznyefa. A lehulló szirmok olyanok voltak, mint a hópelyhek. Néhány szirom Halibel hajában és arcán kötött ki.
-Tiszta szirom lett az arcod - mosolygott Kensei.
-Tényleg? Nem is vettem észre...
-Várj, leszedem őket - de végül nem a szedte le, hanem megcsókolta a lányt.Egy kicsivel később újra megszólalt:

-Na jó, most tényleg leszedem a szirmokat.
Miután a kinézetbeli  problémákat megoldották, letelepedtek a fa alá, s egy izgalmas beszélgetést kezdtek a filmről, a legújabb edzési módokról és a fa szirmai hullásának nyugtató hatásáról.

Észre sem vették, milyen gyorsan elrepült az idő. Mikor feleszméltek, már üres és sötét volt a park. A levegő is hűvösebb lett, ezért elindultak hazafelé. A séta alatt sem hagyták abba a beszélgetést, majd Halibel megtorpant. Kensei megfordult, hogy lássa, mi történt. A lány a csillagokat nézte, amik most különösen szépek és fényesek voltak.

-Maradjunk még egy kicsit... A csillagokat is legalább annyira szeretem, mint a virágszirmokat-mondta Halibel.
-Ok, végül is még nincs nagyon hideg.

Kerestek egy csendes tisztást, ahonnan egész éjjel a csillagokat nézték.

(Írta: Orihime)

Yoru lánybúcsúja

Új hír járta be a shinobi és shinigami világot, főleg azokhoz jutott el a hír, akik jóban voltak Yoruichivel vagy Sai-jal, esetleg mindkettőjükkel, Az újdonság nem volt más, mint a pár közelgő esküvője. Az újság szövevényes utakon (egyenesen a vőlegénytől) eljutott Orihiméhez is, aki ezek után arra a zseniális megállapításra jutott, hogy Yorunak egy meglepetés lánybúcsúra van a legnagyobb szüksége. Élete második női megérzését követve elment a menyasszonyhoz, hogy megtudja, kiket szeretne meghívni. A rövid expedíciót követően Hime már összetudta állítani a vendéglistát, amin a következő nevek szerepeltek:

Mikoto, Mashiro, Hinata, Nanao, Halibel és Temari. Miután kész volt a lista, felhívott minden meghívottat, hogy szóljon, ma délután jöjjenek át a partyra. Megkérte őket, hogy hozzanak rágcsálnivalót, némi alkoholos és nem alkoholos italt és még véletlenül se szóljanak Yoruichinek

Mindenki megérkezett a megbeszélt időpontban, ezért volt idejük előkészíteni a dolgokat. Egy kicsit feldíszítették a házat, kitakarítottak, behűtötték az italokat, stb. Mindennel kész voltak, már csak Yoru hiányzott, aki hivatalosan kis csoportos horrorfilm nézésre volt meghívva. 7-kor becsöngetett, de nem nyitott senki ajtót. Megint megpróbálta, ám ekkor se jött senki. Végül elhatározta, hogy bemegy, hogy lássa, nem történt-e valami bent. Mikor belépett az ajtón, mindenki egyszerre kiáltotta: Meglepetés!

Yoru kicsit meglepődött és majdnem fejbe vágta a mellette álló Mikoto-t. Miután az apróbb problémákat megbeszélték, leültek beszélgetni (mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy miről...) és Activityzni. Este 9 körül az első üveg kemény 4%-os alkoholtartalommal rendelkező Breezer megtette hatását: már senki sem szerette volna megölni a másikat csak azért, mert nehéz és cikis feladványt írt.... Miután ezt megunták, előkerült a kártya és egy barátságos, a győztes iszik póker játszmába kezdtek. Szabály: a győztes iszik egy pohár vodkát, vagy sakét és senki sem esik ki a játékból. A játék elején (kb 15körön keresztül) az újdonsült menyasszonynak volt szerencséje, ennek köszönhetően a játék vége felé már nem nagyon ismerte meg azt, hogy milyen lapok vannak a kezében. A többiek sem panaszkodhattak, hisz az összes vodka (6üveg) és a saké fele (2üveg) elfogyott. (Az italok kb egyenletesen oszlottak meg a vendégek közt) Enyhén ittas állapotban volt mindenki, amikor Mashiro kitalálta, játszanak Twistert... A játékkal kisebb problémák merültek fel, pl. fel kell állni a földről, egyensúly kell hozzá és meg kéne ismerni a színeket...Miután leküzdötték ezeket az akadályokat, mindenki megtalálta a helyét a szőnyegen, majd Hime pörgetett (azért ő, mert nem bírt felállni). Sorban pörgetett mindenkinek, ennek következtében mindenki szépen sorban eldőlt. Miután nagy nehezen sikerült feltápászkodniuk, valakinek az a zseniális ötlete támadt, hogy menjenek ki Soul Society-be sétálni... Senki nem volt már józan, ezért támogatták az ötletet. Kicsit furán, de elindultak a városba, ami csendes, szinte kihalt volt. A csönd már zavaró volt, ezért muszáj volt azt megzavarni. Nem mással, mint énekléssel. Mentek-mendegéltek míg egy kis kareoke bárhoz értek xD. Nem hagyhatták ki, ezért az egész társaság betódult a már egyébként is tele lévő helyre. Elsőként Yoru került a színpadra, ahonnan majdnem leesett. Éneklés közben párszor elvesztette egyensúlyát, amit sikeresen(kis segítséggel) visszanyert. Utána Halibel következett, aki hasonlóan járt, mint Yoruichi, azzal a különbséggel, hogy ő kicsit stabilabban állt a lábán. Harmadikként Nanao következett, aki a legjózanabb volt a társaságban. Ő volt az egyetlen, aki képes volt segítség nélkül felmenni a kis emelvényre, ahol az éneklés volt. Miután mindenkinek sikerült megcsillogtatnia hihetetlenül jó énekhangját, Temari kitalálta: Táncpadozzunk! A dolog már józanul sem egyszerű, hát még totál részegen... de nem baj, próba, cseresznye... Az első próbálkozó Hime volt, aki időközben megivott még pár koktélt Mashiro-val és Hinata-val. Nagy nehezen eltántorgott a cuccig, de aztán feladta, mert nem tudott fellépni a kb 10cm magas emelvényre... A többiek is így jártak, ezért Halibel a haza menetelt tanácsolta....

Reggel 6 volt, a nap már felkelti. Az utcaseprők épp megkezdték reggeli munkájukat, mikor a városi park legszebb tisztásán 8 alvó, alkoholszagú nőre találtak... Hát igen... lánybúcsú volt....

Hinata és Sasuke 3.randija

Két kellemes találka után Sasuke arra gondolt, harmadszor is találkozni szeretne Hinata-val. Hogy tervét megvalósítsa, el is ment a lány házához és becsöngetett. Hinata épp a kertben öntözte a virágokat, így csak a második csengetést hallotta meg. Futott a kapuhoz, hogy megnézze ki van ott.

-Szia Sasuke-köszönt vidáman a lány.

-Szia Hinata. Nincs kedved eljönni velem a legújabb horror filmre? Azt hallottam, nagyon jól sikerült.

-Hááát...öö... jó, persze, menjünk...-mondta kicsit bizonytalanul.

-Nyugi, csak vicceltem, igazából egy vígjátékra gondoltam, de lehet bármi más, te választasz. De nem is muszáj moziba mennünk-mosolygott Sasuke.

-Nem, a mozi jó ötlet, nekem csak a horrorral lett volna kisebb bajom. Akkor nézzük meg ezt a filmet-mutatott a moziműsorba egy jónak tűnő címre Hinata.

-Oké, akkor viszont siessünk, mert 20perc múlva kezdődik és még jegyet is kell vennünk...

Negyedórával később már jeggyel és kukoricával megrakodva álltak a vetítőterem előtt. Sikeresen bejutottak és leültek a székre. 10perc csúcsszuper reklám után végre elkezdődött amit vártak... kezdetét vette a FILM...nek nevezett kétórás röhögőgörcs.... Miután kijöttek a moziból még mindig teljesen a film hatása alatt voltak, tehát nem bírtak megszólalni a nevetéstől. Mikor végre sikerült abbahagyniuk, rájöttek, hogy nagyon éhesek.

-Szerintem egy vacsora ránk férne... Mit szólsz hozzá?-kérdezte a fiú

-Egyetértek, az a 3l kukorica nem volt elég kettőnknek. És hova menjünk enni?

-Ramen? Vagy inkább valami más?

-Nem, a ramen tökéletes lesz. Elindultak tehát a legközelebbi étterem felé, ahonnan már méterekről érezhető volt a finom leves illata. Beléptek a kis helységbe, majd leültek egy eldugott kis sarokba. Rendeltek, majd szépen lassan megették az ételt.

Sétáltak egy keveset a közeli parkban, míg be nem sötétedett, majd elindultak haza felé, pontosabban Hinata indult oda, Sasuke pedig elkísérte. -Hát akkor én megyek is! Szia Hinata, jó éjt!

-Szia Sasuke, neked is! És bár elköszöntek egymástól, még mindig az ajtóban álltak és nézték egymást... majd Sasuke megcsókolta a lányt...

Vége^^

Tsunade és Obito első randija

Obito és Tsunade először egy közös barátjuk szülinapján találkoztak. Keveset beszéltek, de valami miatt mégis megkedvelték (a) másikat (gyönyörű alliteráció láncolat). Obito egy nap arra gondolt, elhívja valahova a lányt. Elment tehát hozzá, hogy megkérdezze mit csinál, de Tsunade épp nem volt otthon. Elindult haza felé, de észrevette, hogy Tsunade jön vele szembe. Odafutott hozzá és köszönt neki:

-Szia, nincs kedved eljönni sétálni? Olyan szép most az idő! Mit szólsz?

-Szia! Szívesen, csak előtte átöltözöm meg ilyenek... futni voltam... Azzal berobogott a házba és röpke 30perc múlva frissen, tiszta ruhában jött ki a házból.

-Indulhatunk?-kérdezte a fiú.

-Persze-mosolygott Tsunade.

Elindultak Konoha belvárosa felé, ahol volt egy gyönyörű sétálóutca, ahol nem csak boltok, hanem szép fák és kellemes kávézók voltak. Itt sétáltak órákon keresztül és beszélgettek. Mikor elfáradtak, leültek egy kávéház teraszára. Kávét szürcsölve pihentették elfáradt lábaikat és közben folytatták egymás megismerését. Mikor eléggé kipihenték magukat, Obito hazakísérte Tsunade-t.

-Köszi a mai napot, nagyon jó volt!-mondta a lány.

-Én köszönöm, nagyon jó volt veled. Hát akkor nem is tartalak fenn tovább...

-Nem zavarsz, tényleg nem Nem szeretnél bejönni?

-Nem nem, mennem kell haza...Szia, jó éjt!

-Szia! Neked is, és mégeygszer köszi

(bocsi, hogy ilyen rövid lett... és közben ki is léptetett...)

Tsuande és Obito 2. randija

délután 4óra volt, Tsunade a szobájában olvasgatott és várta, hogy kész legyen a kávé. Épp a könyv legizgalmasabb részénél tartott, mikor valaki csöngetett.

"Ki lehet az?" gondolta magában, majd futott ajtót nyitni. Meglepetésére az ajtóban Obito állt egy csokor virággal.

-Szia Tsunade, zavarlak?

-Jééé, szia Obito, persze, hogy nem.-válaszolt a lány, és már el is felejtette, hogy épp most derült volna ki, hogy ki ölte meg a hihetetlenül gazdag Lucy nénit.

-Akkor jó-mosolygott Obito- ezt neked hoztam-nyújtotta a lánynak a virágokat.

-Ó, nagyon köszi^^-szagolt a csokorba Tsunade-gyorsan vázába teszem őket, addig gyere be.

Két perc múlva a virág már a kisasztal közepén, egy lila vázában virított, Tsunade és Obito pedig kávét szürcsölgetve ültek a kanapén. Mikor megitták az italt,a lány kiment a konyhába a fagyiért, ami még annyira jeges volt, hogy csak nagy nehezen tudott belőle négy normális gombócot kiszedni. Két kis tányérral tért vissza a napaliba, mindkettőben két gombóc finom vaníliafagyival. Szép lassan eszegették az édességet, közben rengeteget beszélgettek, nevetgéltek (hiába... meg kellett várniuk, amíg a fagyi ehetővé válik...) Miután sikerült megenniük a fagyit, elmosogattak és elpakoltak a konyhában. A sikeres mosogatási hadművelet végeztével elhatározták, elmennek a tengerpartra naplementét nézni, előtte pedig körülnéznek egy kicsit a városban. Órákat sétálgattak a különböző üzletek és egyebek közt, majd kimentek a tengerpartra. Szerencséjük volt, találtak egy homokdűnét, ahonnan gyönyörűen lehetett látni a lemenő napot.

Már késő este volt, a házakban égett a villany, alig voltak emberek az utcán, Tsunade és Obito pedig már hazafelé tartottak.

-Na akkor én megyek is... Majd még biztosan találkozunk. Jó éjt, aludj jól. Szia!

-Persze, én szinte mindig ráérek. Neked is jó éjt^^ Szia

-Ja és köszi a kávét és a fagyit-kiáltott még vissza Obito.

-Nincs mit-válaszolt Tsunade, majd mosolyogva bement a házba.

Hinata és Sasuke 4. randija

Múltkori talijuk alkalmával megbeszélték, hogy valamikor megint összefutnak. Erre megfelelő alkalomnak ígérkezett a Soul Society-ban rendezett Őszi Fesztivál. A rendezvény több részből állt, például kirakodóvásárból, különböző bemutatókból és végül a tüzijátékból. Itt találkozott Hinata és Sasuke. Az idő nem volt felhőtlen, de eső sem volt várható. Sétálgattak a standok között, megkóstoltak sok különböző ételt, megnéztek pár tánc bemutatót, majd leültek egy kis teaházba beszélgetni. Már kezdett sötétedni, mikor eszükbe jutott, hogy tüzijáték is van a világon, amire rengetegen kíváncsiak. Elindultak hát Seireitei azon részébe, ahol egy nem túl magas hegy volt egy tisztással a tetején. Többen is ide jöttek, hiszen innen volt a legszebb a kilátás.

A főattrakció csak este 10kor kezdődött, Hinata és Sasuke viszont már 8kor felért. Úgy döntöttek, ha már itt vannak, körülnéznek a dombtetőn. Itt fent is voltak árusok, ezért azokfelé vették az irányt. Hinata talált egy kis ékszeres pultot, ahol szép, gyöngyből készített fülbevaló, nyaklánc és egyéb érdekes dolog volt. Legalább egy órát nézelődött ott, miközben Sasuke néhány más, számára érdekes standot nézett.

-Találtál valami szépet?-kérdezte Sasuke, miután visszajött.

-Hát.... mindegyik nagyon szép... de a legjobb ez a pillangós hajcsat. Megkérdeztem az eladót, holnap is itt lesznek, ha még itt lesz, megveszem.

-Oké. Na akkor megyünk tüzijátékot nézni?

Félúton voltak a sikeresen lefoglalt helyüktől, mikor Sasuke Hinatahoz fordult:

-Nem vagy szomjas? Ne hozzak valamit enni, vagy inni?

-Hm... hát... köszi nem,én most jól vagyok-mosolygott a lány.

-Oksi. Én viszont szomjas vagyok... elmegyek, veszek valamit inni. A pokrócnál talákozunk. És már futott is az árusok felé. Gyorsan vett valamit inni, majd odament az ékszereshez.

-Jó estét, azt a pillangós hajcsatot szeretném kérni-mutatott rá a Hinatanak tetsző kis apróságra. -Máris adom-mosolygott a boltos, majd szépen becsomagolta egy kis papírba, majd beletette egy szütyőkébe. Sasuke zsebre vágta a hajbavalót és sietett vissza Hinatahoz. Mikor visszaért, épp kezdődött a tüzijáték.

-Hol voltál ilyen sokáig?-kérdezte Hinata.

-Hosszú volt a sor...bocsi... de hoztam vizet, ha kérsz, csak szólj.

-Oké. Fél perc múlva már mindketten elmélyülten nézték a különböző szikrázó, villanó, hulló és robbanó csodákat. A tüzijáték végén mindenki indult haza, Sasuke és Hinata is így tettek.

-Hinata... Ez a tiéd... virág helyett... azt mindig elfelejtek hozni...-mondta a fiú és átnyújtotta a lánynak a kis csomagot. Hinata kissé kérdőn nézett rá, majd kibontotta. Mikor meglátta, mi az, Sasuke nyakába ugrott. Nem a csat miatt, hanem Sasuke figyelmessége, kedvessége miatt.

-Nagyon köszönöm, igazán... nem kellett volna... de nagyon köszi-mosolygott boldogan Hinata.

-Szívesen, legalább nem kellett azon izgulnom, hogy tetszeni fog-e, vagy sem-nevetett Sasuke, majd megcsókolta.

Lassan, kézen fogva indultak le a dombról, Hinata háza elé érve pedig hosszas, hol szavakkal, hol anélkül történően búcsúztak egymástól.

(nagyon bocsi, hogy csak ilyen későn.... és bocsi, ha túl csöpögősre sikerült....)

Hinata és Sasuke 5. randija és a lánykérés

Hinata számára ez a nap épp úgy kezdődött, mint a többi. Reggel 8kor kelt, felöltözött és lement a konyhájába reggelizni. Épp teáját szürcsölgette, mikor Sasuke lépett a konyhába. (Hinata előző este nyitva felejtette a bejárati ajtót.)

-Szia Hinata, bocsi, hogy csak így bejöttem, csak nyitva volt az ajtó, és tudni akartam, hogy minden rendben van-e.

-Szia Sasuke, nem baj, ülj csak le. Kérsz egy teát vagy valamit?

-Nem, köszi, reggeliztem. Viszont nem megyünk sétálni és piknikezni valahova? Szeretnék mutatni valamit...

-Oké, csak megiszom a teát és felveszek valami utcára is alkalmas ruhát... Meg összekészítek egy kosarat, ha már piknikezni megyünk.

-Az nem kell, hoztam egyet.

-De jó! De mi lett volna, ha azt mondom, hogy nem szeretnék piknikezni?

-Akkor örültem volna, hogy több jut nekem-nevetett Sasuke-na jó, csak vicceltem, akkor kitaláltam volna valami más programot.

-Nagyon drága vagy-mosolygott rá Hinata, majd megcsókolta- de most tényleg megyek öltözni^^

Fél óra múlva Hinata kedvenc kék ruhájában és a Sasukétől kapott csatban libbent be az előszobába.

-Mehetünk is-mosolygott szerelmére.

Szép lassan elindultak Soul Society főutcáján. Ahogy mentek, egész a város széléig kimentek. Addig mentek-mendegéltek, míg egy kicsiny tisztásra nem értek.

-Itt is volnánk. Olyan szépek még a virágok, nem is látszik rajtuk, hogy ősz van-mutatott körbe Sasuke.

-Jaja, nagyon szépek. De mikor volt időd ilyen helyet keresni?

-Hát... egyszer hazafelé találtam véletlenül-jött kicsit zavarba Sasuke, mert még nem akarta elmondani, miért is jöttek erre a helyre.

-Oké. Na akkor eszünk? Most reggeliztem, de máris éhes vagyok....

Leterítették a pokrócot a rét közepére, egy kis idő múlva pedig már ették a finomságokat^^.

Miután befejezték a reggeliebédet, úgy döntöttek, kint maradnak egy kicsit a réten levegőzni, beszélgetni, sőt, Hinata még virágot is szedett. Észre sem vették, és már sötétedni kezdett.

Végül Hinata észrevette, hogy gyakorlatilag már az orráig se lát, sőt, már egy-két csillag is fenn van az égen.

-Nem kéne mennünk? Szerintem már elég későn van... meg egy kicsit fázom is...-mondta Hinata.

Sasuke levette kabátját és a lányra terítette.

-Még ne menjünk... szeretnék mondani.... vagyis... inkább kérdezni valamit... valami fontosat...

-Oké.

-Hinata.... Hozzám jönnél feleségül?

Hinata először fel se fogta igazán, amit Sasuke mondott neki. Csak nézte a fiút, meg se bírt szólalni, majd alig hallhatóan suttogta:

-Igen.

Aznap éjjel a csillagokat nézték, még mindig azon a tisztáson... az összes fényesebben ragyogott.... Nekik biztosan...

Vége

(És megint csak bocsi, ha esetleg csöpögne^^)

Yoru és Sai- Az esküvő

Napfényes, őszi nap volt. Ha bárki kinézett az ablakon, csak a szélben lengedező fákat látta, meg a lehulló leveleket. Gyönyörű nap volt, de nem csak az időjárás és a táj szépsége miatt, hanem mert Yoruichi és Sai ezt a napot választották esküvőjük napjának.

Az esküvői előkészületek nagyjából kész voltak, már csak a díszítés és a ruhák elhozása maradt hátra. Yoru és tanúja Konan elmentek a virágüzletbe a menyasszonyi csokorért meg a díszítő virágokért. Miután ezzel megvoltak, elvitték a virágmennyiséget Yoru házához, ahol a megkért emberek elkezdték a díszítést. A virágügy elrendezése után a cukrászdába mentek a tortáért. A hét emeletes csodát nagy nehezen sikerült leejtés és egyéb baleset nélkül a házhoz szállítani. A torta egyik emeletének díszítése-a menyasszony kérésére- vattacukor volt. Yoru és Konan teendői közül már csak egy volt hátra: elmenni a menyasszonyi ruháért.

A ruhaszalonban a menyasszony még gyorsan felpróbálta a választott ruhát, s miután meggyőződött róla, hogy minden rendben vele, nem szakadt el stb. kifizette. Mikor ezzel megvoltak, visszamentek a házhoz -ami egyben az esküvő helyszíne volt- és készülődni kezdtek.

Eközben Sai és tanúja, Orihime, a szabóhoz indultak elhozni a szmokingot. Útközben megálltak a hidegtálakért, amik a lagzira készültek. Tálcákkal megrakodva értek a kis műhelybe, ahol Sai megkapta az öltözetet. Felpróbálta, s miután menyasszonyához hasonlóan meggyőződött a szmoking épségéről elvitte.

Még két óra volt a szertartásig, amiből egyet Sai és Hime a díszítésben való segítségre használt fel. Miután ezekkel megvoltak, átnézték, hogy a lagzi előkészületeiben minden rendben megy-e. Már csak fél órájuk volt, ezért elmentek átöltözni, rendbe szedni magukat.

A vendégek, Soul Society és Hueco Mundo lakói, valamint Grimmijow és Hidan voltak, akik 5 perccel négy előtt már mind ott voltak. Már csak a menyasszony és a vőlegény hiányzott, de ők se sokáig. Sai nemsokára megérkezett és leült Konan és Hime mellé az első sorba, pár perc múlva pedig felcsendült egy kellemes, lágy zene, ami Yoru jövetelét jelezte. A ruhája egyszerű volt, de nagyon szép. Két részből állt, a felső része szatén, alsó része tüll volt. Csokra fehér rózsákból állt, sőt, fátyol helyett a hajába is azt tűzött. Lassan lépdelt a sorok közt, ahol elhaladt, mindenki felállt a székéről. Előre ért a rózsákkal díszített kapuhoz, ahol a Sai várta. Megfogta Yoru kezét, aki rámosolygott vőlegényére, majd kezdetét vette a szertartás. Először Sai mondta el a fogadalmat, utána pedig Yoru következett, végül hosszasan megcsókolták egymást. Miután kibontakoztak az ölelésből, egymás szemébe nézték, és tudták, az elmondott szavak mindegyikét komolyan gondolták... Ott lesznek egymásnak... örökké....

(Írta: Hime, teljes meghatódottsággal... most nem mondom, hogy bocsi, ha csöpög, mert egy esküvőnek csöpögnie kell :3)

Hinata és Sasuke esküvője

Beköszöntött az igazi, hideg, esős ősz, de ez nem árnyékolta be a nagy napot. Mára volt ugyanis kitűzve Hinata és Sasuke várva-várt esküvője. Soul Society külterületén, egy kis, szélvédett dombon nagy volt a sürgés-forgás. Hinata és Sasuke -vendégeikkel- épp azon gondolkozott, hogy lehetne megoldani, hogy a szél ne fújja el a virágokkal feldíszített kaput és a menyasszonyi fátylat. Arra jutottak, bármilyen romantikus a lánykérés helyszínén tartani a ceremóniát, a vendégek és a pár egészségi állapota fontosabb, mint a hely. Végül úgy döntöttek, Hinata házában lesz a szertartás. Sikerült mindent átvinni az említett helyre, így kezdődhetett a szokásos dolog. A menyaszony hálásan gondolt arra, hogy a ruhán kívül mindent elintéztek előző nap, így csak a ruha maradt hátra. Meg különben is... a helyszín kapcsán felmerült problémákból fakadó izgalom pont elég volt erre a napra.

Mint mondta, csak a ruha volt hátra, amiért Hinata, Nanao-a tanú- és Hiyori -a koszorúslány- ment. A ruha üzletben Hinata és Hiyori felpróbálták a választott ruhákat, majd miután kigyönyörkötték maguk, kifizették őket. Miután ezzel megvoltak, befutottak a csokorért és beültek kávézni valahova.

Eközben Sasuke és Tobi- a tanú- a frakkért indult a szabóhoz. A kis helységben Sasuke és Tobi újra átnézték öltözetüket, minden olyan, mint amilyennek lennie kell, majd egy hajszálnyi igazítás után kifizették.

Mivel -a tegnapi legénybúcsú miatt- a megmaradt feladatokat nem intézték el, ezért volt még egy kis dolguk, mint például elmenni a tortáért, elmenni a cipőért, szék díszítő szalagokért.

A küldetést sikeresen véghez vitték és még egy gyors ebédre is maradt idejük.

A lányok-a kávé végeztével- elindultak haza, hisz sok időre volt szükségük a készülődéshez. El is vonultak Hinata szobájába, ahol megcsinálták a hajukat, sminkjüket és fel is öltöztek.

A két fiú az ebéd végeztével szintén a házhoz ment, ahol a népes vendégsereg (az Akatsuki Rejtekhely teljes lakossága, Yoru, Sai, Grimmijow, Toushiro, Gin, Orochimaru és Orihime) várta őket. Segítettek az utolsó simításokban, a székekre rákötötték a masnikat és a virágokat szépen elrendezték. Egy órával a kezdés előtt mindenki haza ment (a nem falulakók pedig az őket vendégüllátókhoz), hogy rendbeszedje magát. Természetesen pontosan érkeztek meg, sőt, kényelmesen elfoglalták a helyüket is. Épp időben, ugyanis felcsendült Hinata bevonulózenéje.

A lány légiesen lépdelt a székek közti kis sávon, előtte ment Hiyori és -bár személyiségéhez ez nem nagyon illett, de barátnőjéért mégis megtette- rózsaszirmokat szórt Hinata lába elé. Sasukét teljesen megigézte menyasszonya szépsége. Hinatan hófehér, nem túl díszes ruha volt, egy kék stólával kiegészítve. Csokra kék rózsákból állt, hajába is bele volt tűzve néhány szál. Végig suhant a kis sávon, majd a Sasukéhez érve megfogta kezét és rámosolygott.

-Uchiha Sasuke, akarod-e ezt a nőt feleségül örökkön örökké?-hangzott az ismerős kérdés.

-Igen-válaszolt határozottan Sasuke.

-Hyuuga Hinata, akarod-e ezt a férfit férjedül örökkön-örökké?

-Igen-válaszolt meghatódva Hinata. Felhúzták egymás ujjára a gyűrűt, egymás szemébe néztek, majd Sasuke megcsókolta Hinatat.

A vendégek meghatottan nézték az ifjú párt, akik lassan kibontakoztak az ölelésből, majd Hinata eldobta a csokrot...

Mikoto és Aizen első randija

Az utóbbi időben Mikoto letört és zaklatott volt, ami nem kerülte el Aizen figyelmét. Arra gondolt, felvidítja valamivel a lányt. Egy szép, napos délután elment Mikotohoz, aki épp kertjében söpörte össze a faleveleket.
-Szia-köszönt Aizen.

-Hali-mosolyodott el Mikoto.

-Arra gondoltam, hogy elvinnélek teázni, persze csak ha szeretnéd...meg a tengerpart is nagyon szép ma.

-Nagyon régen teáztam már, menjünk :) Melyik teaházra gondoltál?

-Van egy kb.20percre innen. Nagyon hangulatos és a teák is nagyon finomak. Mit szólsz hozzá?

-Oksi- egyezett bele Mikoto.

Mikoto bement a házba, hogy gyorsan átöltözzön, ezalatt Aizen a kertben egy fa alatt várt. Röpke fél óra múlva megjelent az ajtóban a lány, ezúttal nem kertésznadrágban. Elindultak végre a

Zöld Tanuki teaházba, ahol letelepedtek egy ablak melletti asztalhoz.

-Mit fogsz kérni?-nézett kérdőn Aizen Mikoto-ra.

-Hm.... ez a Hajnal Ébredése finomnak tűnik... Én azt kérek. Te?

-Gondolkozom... nem tudok választani... én csak egy egyszerű zöld teát kérek.

Fél óra múlva boldogan szürcsölték teájukat, ami végre iható hőmérsékletűre hűlt. Közben beszélgettek, nevettek, egy szóval jó elvoltak (kár, hogy ez 2szó...)

-Miután megittuk a teát lemegyünk a tengerpartra? Már nincs olyan meleg, és ha szerencsénk van már napszúrást sem kapunk.

-Ez jó ötlet, szeretem a vizet, mondjuk a teát jobban-nevetett a lány.

A teát sikeresen megitták, ezért a tenger felé vették az irányt. Útközben megálltak egy kis bódénál és vettek fagyit. Mikor kiértek a partra, épp ment le a nap(kit érdekel, hogy Japán a Felkelő Nap országa...). Mikoto és Aizen letelepedett egy kényelmes homokbuckára és csendben figyelték a tengert. Mikor besötétedett Aizen hazakísérte Mikotot.

-Szia, remélem jól érezted magad.

-Jaja, nagyon. Rég nem nevettem ennyit, köszi mindent. Szép álmokat!

-Neked is.

(Írta: Orihime)

Yoruichi és Sai első randija

Yoru és Sai már régóta ismerték egymást, de csak Ichigo temetése után figyeltek fel egymásra igazán. (Jaj de romantikus^-^) Másnap teljesen véletlenül összefutottak, szó szerint, ugyanis Yoruichi nekiment Sainak (ezzel együtt jól bokán is rúgta)

-Jaj, ne haragudj! Nagyon fáj a lábad?

-Nem, semmiség-válaszolta a fiú, kicsit elpirulva -inkább Te ne haragudj, nem figyeltem az utat...

-Ugyan már, én nem néztem a lábam elé, ráadásul meg is rúgtalak...

Annyira belemerültek abba, melyikük volt a hibás, hogy észre sem vették, már Soul Society másik felén vannak. Itt volt a Tiszta Lelkek Városának legszebb része, egy gyönyörű, napfényes park. Már benn sétáltak a fák közt, mikor észre vették, hova is kerültek. A kis ösvény mellett rengeteg árus kínálgatta a finomabbnál finomabb édességeket. Egyszer csak egy kisfiú futott ki Yoru és Sai elé egy hatalmas adag vattacukorral a kezében. Yoru fején gyorsan átfutott a gondolat, hogy mennyi idő alatt tudja elvenni az édességet és elmenekülni, de végül elvetette az ötletet. Sai mintha kitalálta volna mi jár  Yoruichi fejében, megállt egy pici árusnál és vett két vattacukrot. Az egyiket eredetileg magának szánta, de Yoru hihetetlen sebességgel megette a sajátját és nagy, cica szemeket meresztett a fiú kezében lévő, tutti-frutti-s vattacukorra. Mivel Sai-nak épp  lovagiassági rohama volt, ezért átengedte a lánynak az édességet. Tovább sétáltak, de már nem az összefutásról és a benne játszott szerepükről/hibájukról beszéltek, hanem minden másról, ami épp eszükbe jutott.^^

(Írta: Orihime)

Yoru és Sai második randija

Sai a múltkori kellemes randi után úgy döntött, elhívja Yoru-t egy második randira. Elment Yoruichi-hez aki, aki épp enni adott a macskáinak.
-Hali -köszönt Sai.

-Szia!
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahova... mondjuk sétálni, vagy teázni, vagy amit szeretnél

-Menjünk teázni. Mikoto mesélte, hogy Aizennel egy nagyon jó teaházban volt. Az a baj, hogy elfelejtettem mi volt a neve...
-Akk keresünk egy másik teaházat és reménykedünk, hogy az is legalább olyan jó, mint amiről Mikoto mesélt.
-Ok:)
Elindultak teaházat keresni, útközben pedig beszélgettek. Szerencséjük volt, és 5 perc múlva már meg is láttak egy jónak ígérkező teaházat. Belépve kellemes füstölő illat csapta meg az orrukat és bár egyikőjük sem nagyon rajongott a füstölőkért, mégis letelepedtek egy kis asztalhoz. Miután megkapták a tealapot, úgy gondolták, a teaház tökéletes, hiszen ilyen nagy választék csak kevés helyen van.
-Eldöntötted mit kérsz? -kérdezte Sai.
-Jaja, egy jázmin teát kérek... Te?
-Hát... még nem tom, de szerintem fekete teát fogok kérni.

Megrendelték a teát, amit 20perc múlva már ki is hoztak. Amíg iható hőmérsékletűre hűlt beszélgettek, nevettek. Miután -kisebb égési sérüléseket okozva maguknak- megitták a teát, Sai haza kísérte Yorut.

-Köszi a teát, elmehetnénk máskor is ide -mondta Yoru

-Nincs mit és persze máskor is mehetünk :) De... Megjegyezted a teaház nevét?
-Upsz... Én meg se néztem mi az...Te?
-Én sem... Na mindegy, akk legközelebb keresünk egy másikat.  -mosolygott Sai.
-Oksi, vagy megkeressük a mostanit.

-Vagy elmegyünk máshova, na? Nagyon elvetemült ötlet?
-Nem, akkor legközelebb máshova megyünk :)
Még a végtelenségig folytatták volna a beszélgetést, ha el nem kezdett volna esni az eső.
-Bejössz? Eléggé esik... -mondta Yoru.
-Most nem, már így is késő van... meg nem akarlak zavarni sem.
-Zavarni nem zavarnál -nevetett a lány-de ok. Akkor majd valamikor találkozunk. Szia! Siess haza!
-Jó, szia!

(Írta:Orihime)

1-2 randevú YoruSamától :)

Orihime és Toushiro esküvője

Egy gyönyörű nyári nap vette kezdetét aznap, amikor mindketten felkeltek. A szellő a hálószobájuk függönyével fogócskázott, s a Nap területfoglalósdit játszott az Árnyékkal. A madarak a levegőben akrobatikus mutatványokat mutattak be a világnak, ami örömmel fogadta a látványt. Orihime reggeli után összeszedte az esküvőhöz szükséges dolgait. Ruhákat, névjegyeket, és megrendelési papírokat. Rögtön utána le is adta a telefonhívást Mashironak, - a tanújának. - hogy elkészült és indul a kávézóba, ahol találkozni fognak. Mashiro is összeszedett minden kellendő dolgot és kényelmesen elindult a cappucinok mennyországa felé. Pontban fél 10-kor ért oda mindkettejük, s le is ültek a kedvenc asztalukhoz az ablak mellé, amin keresztül a Nap sugarai cirógatták a bőrüket.

- Szia!

- Szia! Ugye nem hagytad otthon a virág megrendelési papírokat? Mert anélkül nem kapjuk meg a virágokat.

- Nem én. - s kikerete őket a lila táskájából. - Itt is vannak egytől egyig. Váltás ruhát is hoztam illetve a te ruhád is, amit kinéztél. Most már csak az enyémért kell elmennünk.

- Helyes, helyes. Akkor rendelünk egy mézes, csokis Latte Machiatot és mehetünk is. - mondta a cappucinora gondolva csillogó szemmekkel Mashiro.

Toushiro, mikor felkelt a szomszédba ment Yumichikához. Ő is vitte magával a szertartáshoz szükséges kellékeket. Az öltönyöket, a nyakkendőket és a cipőket. Amikor az ajtóhoz ért és becsöngetett hirtelen kutyaugatás törte meg a csendet. Ám az ajtó hamar kinyílt és Yumichika állt ott egy Labradorral.

- Bocsi, csak a gazdája rám bízta az esküvő idejére, így legalább a kutyáért már nem kell elmennünk.

- Semmi baj. Szia Soubi! - köszöntötte a kutyát, aki odarohant hozzá üdvözlésképpen.

- Nah szép! Bezzeg nekem nem köszönsz. Megjegyeztem.

Toushiro ezen csak nevetni tudott, majd bementek. Megbeszéltek mindent, ami számított  az esküvő részleteivel kapcsolatban majd visszamentek Toushiro házába, ahol az esküvő tartva lesz. Hatalmas kert, aminek a hátsó végébe egy gyönyörű boltív található, amire a borostyán szépen felfutott. A ház előtt, pedig néhány vendég álltak, akik jöttek segíteni az előkészületekben. Kensei, Halibel, Mikoto, Sai és Yoruichi(macskaként). Yumichika elmagyarázta nekik a részleteket és, hogy mit hova és hogyan kell rakni. Majd kiosztotta a feladatokat.

- Kensei, Halibel Ti a székeket rendezzétek el, és még a hozzájuk tartozó dekorációkat. Mikoto Tied a lampionok elhelyezése és a szalagok felrakása. Sai Te rajzolod meg a köszöntő üzenetet, amin majd ez fog állni. - s odanyújtott egy lapot. - Yoru-sama téged arra kérlek meg, hogy felügyelj míg Mi elmegyünk.

- Rendben Yumichika.

- Akkor mi mennénk is, mert jönnek majd Orihiméék a virágokkal. Köszönjük szépen a segítségeteket. Sziasztok!

A többiek rögtön munkálkodni kezdtek, s hamar készen is lettek, már csak a virágokra volt szükség, amit Mashiro és Orihime gyorsan meg is hoztak.Gyönyörű szép bazsarózsákat, margarétákat és gerberákat hoztak. Mivel a kert tele volt rózsával, azzal már nem kellett törődniük, hogy még azt is hozzanak. A virágokat Mikoto és Yoruichi rakta fel. A többiek szépen méretre vágták, hogy a száruk ne legyen túlságosan hosszú. Amíg zajlottak az előkészületek Orihime és Mashiro rendbe szedték magukat. Megcsinálták egymás hajtá, arcpakolást is raktak magukra, mintha otthoni szépségszalont nyitottak volna. A ruhákat  ellenőrizték, hogy biztosan jót hoztak-e el illetve, hogy nem-e szakadtak el. Szerencsére minden rendben volt. Eközben Toushiroék ebédeltek, meg beszélgettek. Hisz nekik nem kellett annyit készülődniük, mint a lányoknak. Hamar eljött ám az az idő, amikor az életük nagy fordulatot fog venni pár mondat, s szó hatására. A vendégek, akik besegítettek hazarohantak átöltözni és már siettek is vissza, nehogy elkéssenek. Minden készen állt a szertartás megkezdéséhez. Az összes vendég itt vol, akiket elhívtak, mindenki, aki számított nekik, a díszítés is kész volt, a apap is megjelent már, és ők is átöltöztek rég. Az eksüvői zene ígyhát felcsendült és megjelentek a a virágot szóró koszorúslánykák is, és mögöttük az ara. A szirmok mintha körbetáncolták volna őt, miközbe könnyed léptekkel haladt az oltárt jelentő boltív felé. Ruhájának az alja, pedig a szél szárnyán lengett mögötte. A hófehér, selyem ruhájának az alja,a mit csipke szegélyezett. A haja is, mintha a szél cirógatta volna, szálltak a szélben. A virág, a kezében, az az egy ág zöld orchidea kiemelte haja vörös színét. Leírhatatlanul gyönyörű látvány volt. Toushiro ámulattal figyelte szerelme lépteit.

" - Tényleg ő lesz az. Ő lesz az, aki mindig itt lesz nekem. " - gondolta magában Toushiro.

Amikor Hime a borostyános boltívhez ért, megfogta vőlegénye kezét és erősen megszorította. Majd könnyes szemmel, de őszintén mosolyogva felé fordult. Miközbe a pap a szokásos beszédét mondta ők csak egymás szemébe néztek szüntetelenül. Mintha olvastak volna egymás gondolataiba. Szavak nélkül képesek voltak beszélni a másikkal. Hisz a szerelemhez nincs szükség szavakra. És amikor megkérdezték Tőlük a kérdést... mindketten határozott, de mégis lágy igennel válaszoltak.

- Akkor csókold meg a mennyasszonyt!

Toushiro megfogta a lány állát és finoman magához húzta. Az a csók maga volt a mennyország számukra. A reményt ígérő mennyorzság, ahol soha semmi fájdalom nem érheti őket, hisz mindig lesz valaki, aki megfogja a kezüket. Mert mindig ott lesznek egymásnak.

Orihime és Toushiro 3. randevúja:

Orihime egy szép nyári éjjel a moziba tartott megnézni egy thillert. Azonban az utca ahol ment nagyon sötét volt és eléggé ijesztő egy ilyen kedves és aranyos lányka, így minden sarkon a háta mögé lesett hátha követi valaki.

" - A mozi innen már csak pár sarokra van. A mozi innen már csak pár sarokra van. " - ezzel nyugtatgatta magát az éj leple alatt.

Ám hirtelen valami felborult a háta mögött és felsikoltott. Rohanni kezdett egészen addig, amíg el nem esett szegény egy kukában. Nagyon meg volt rémülve Orihime már majdnem könnyek hulltak a szeméből a félelemtől. Meg se mert fordulni, mert előre tudta, hogy van ott valaki, de végül arra fordította tekintetét. Egy alacsony alak lépett ki az utcalámpa által megvilágított utcarészre. Toushiro volt az. Orihime odarohant hozzá és átölelte.

- A frászt hoztad Rám Shiro-chan. Nagyon gonosz dolog volt, ugye tudod?

- Annyira sajnálom Hime, csak éppen a moziba tartottam egy thillert megnézni és észrevettelek, majd pedig.. követni kezdtelek, hogy megkérdezzem nincs-e kedved eljönni velem megnézni.

Orihime nevetni kezdett.

- Mi olyan vicces?

- Semmi, semmi. Csak én is épp egy thillert akarok megnézni a moziba.

Toushiro is nevetni kezdett, madj megfogta a lány kezét és elindultak a moziba, ami már csak 1 háztömbre volt onnan. A filmet nagyon élvezték, bár Hime egy kicsit félt alatta. Végig Toushiro kezét szorongatta és amikor valami hirtelen felbukkant a semmiből megszorította és majdnem az ölébe pattant a másik székről. A film után Toushiro nevetve jött ki a moziból és megkérdezte Orihimét.

- Orihime?

- Igen?

- Miután már sötét van és csúnya alakok mászkálhatnak erre felé.. - vissza gondolt arra az esetre, amikor jöttek a moziba. - Nem lenne baj, ha hazakísérnélek? Nagyon nagy megnyugvást jelentene számomra.

- Rendben Shiro-chan. - s mosolygott.

Míg hazakísérte a lányt végig csak arra tudott gondolni, hogy van köztük valami kötelék. Különben miért is fogta volna a kezét végig a film alatt. Mikor odaértek a házhoz Orihime egy csókot adott Toushiro arcára és megköszönte ezt a szép estét.

- Jó éjszakát Orihime!

- Neked is jó éjt Toushiro! Szia! - s intett.

- Szia!

Írta: Yoru

Toushiro és Orihime 5. randevúja:

Orihime kora reggel kelt fel, amikor a Nap első sugarai megvilágították vörösen csillogó haját. Szatén hálóruháját megigazgatta mikor felállt az ágy széléről. Majd kinézett az ablakon.

„ – Érzem, hogy ma valami nagydolog készül. Valami olyan, ami megváltoztatja az életem. „

Ezután lement a konyhába és elővette a pirítót és nekilátott reggelijének elkészítéséhez. Mikor épp kiugrottak a kenyerek, hirtelen valaki csöngetett az ajtón. Orihime nem tudta ki lehet az, de vidáman nyitotta ki az ajtót.

- Szia Orihime.. öö.. – majd elpirult.

- Szia Shiro-chan! Valami baj van?

- Nem, dehogyis, de legközelebb öltözz fel mielőtt ajtót nyitsz másnak. Még a végén megkívánnak.

- Uhh tényleg. Bocsánat, annyira fáradt vagyok ma. És hogy hogy te ilyen korán?

- Meg szerettem volna kérdezni, hogy nincs-e kedved esetleg eljönni velem a vidámparkba? Tegnap nyílt és vannak kedvezményes jegyeim. És azt hallottam finom a vattacukor. – súgta oda a lánynak incselkedően.

- Vattacukooor! Mehetünk. Várjunk, először jó ötlet lenne felöltöznöm nemde?

- De jó ötlet. – s széles mosoly volt az arcán.

Orihime igyekezett kiválasztani valami szép ruhát, mert különös előérzete volt ezzel a nappal kapcsolatban. Felvette a kedvenc gyékény papucsát, és kivett a gardróbból egy virágos ujjatlant és hozzá egy piros térdig érő szoknyát. Majd felkapta őket és futott is a vendégéhez.

- Indulhatunk. – fogta meg a kezét és rohanni kezdtek.

Toushiro nem volt meglepődve Orihime spontán kitöréseitől ezért csak nevetni tudott rajta, mert érezte, hogy ez lesz.

„ – Annyira éreztem, hogy ez lesz. Bár egyáltalán nem bánom. Sőt üresnek éreztem volna magam, ha nem így lett volna. „ – s elmosolyodott.

A vidámparkban sok mindent kipróbáltak. Felültek a hullámvasútra, az óriáskerék és még sok minden másra is, de az óriáskerék nyújtotta a legjobb szórakozást számukra. Oda körülbelül 10-szer felültek.

Fenn a magasban gyönyörű kilátás tárult a szemük elé és Orihime csodálattal nézett le a tájra, s közbe Toushiro kezét fogta, mert egy kicsit azért félt a magasban.

„ – De aranyos, ahogy szorítja a kezemet, s közbe kifele néz az ablakon! „ – gondolta magában Toushiro.

- Orihime..

- Igen? Mit szeretnél mondani Shiro-chan?

Alig bírt megszólalni Toushiro, de végül a szavak csak úgy kiömlöttek a száján.

- Orihime szeretlek! Hozzám jönnél feleségül?

Mondta hangosan Toushiro majdnem kiabálva, annyira zavarban volt, s közbe a földet kémlelte. Orihime nagyon meglepődött és észre sem vette, de könnyek gördültek le az arcán a boldogságtól. A fiú felnézett és megijedt mikor meglátta szerelme könnyeit. Megfogta az arcát és letörölte a könnyeit és magához ölelte.

- Annyira sajnálom. Nem akartalak megbántani vagy rád ijeszteni. Annyira sajnálom. – s mintha megfagyott volna a levegő körülöttük.

- Ne Shiro-chan! Nem kell sajnálnod semmit sem. – mondta Orihime még jobban megszorítva a férfit, akibe teljesen belehabarodott, és még jobban sírva. – Nem kell mindenért bocsánatot kérni, ami nem a te hibád. Én vagyok ilyen buta, hogy mindenért sírok. Én kérek elnézést Tőled.

- Ohh Orihime. – s két keze közé fogta a lány arcát majd megcsókolta.

A csók hosszú volt, míg a kerék 5 perc alatt megfordult. El se engedték egymást. El se mozdultak egymás mellől. De hirtelen valami megtörte a csendet.

- Igen, igen, igen.. – mondta halkan, alig hallhatóan Hime.

Írta: Yoru